Az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés diagnózisát könnyíti meg egy új, gyors (5 perc alatt eredményt adó) és olcsó vérteszt.

A valódi, súlyos kimenetelű nemkívánatos hatást okozó antibiotikumallergiák napjainkban ritkábbak, mint amennyi betegről tudni véli az egészségügyi személyzet a betegdokumentációk alapján. A pontatlan allergiás anamnézis a széles spektrumú antibiotikumok elleni rezisztencia növekedésével, a Clostrioides difficile gyakoribb előfordulásával, költségnöveléssel és számos egyéb kockázatokkal jár mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban.

Az egész világra kiterjedő COVID-19-járvány elleni fő védekezést az oltások jelentik, így az általuk okozott allergiás reakciók megértése kulcsfontossá­gú. Jelen ismereteink alapján a polietilén-glikol (PEG, mRNS vakcinákban) és a poliszorbát (vektor típusú vakcinákban) molekulák oki szerepe állhat a vakcinák által indukált legsúlyosabb adverz reakciók hátterében. A fel­merülő allergiás reakciók meghatározása, a közepes és a nagy kockázatú csoportba tartozó egyének kivizsgálása elősegítheti a vakcinák biztonsá­gosabb alkalmazását, illetve a jövőben az új oltások megjelenésével a sze­mélyre szabott oltóanyagok kiválasztását is.

Az allergiák egyénre szabottak – nincs két, pontosan egyforma eset, mert azonos kiváltó ok mellett is teljesen különböző az egyes allergiát kiváltó anyagokra való szenzibilizálódás és a sokféle tüneti megnyilvánulás. 

Az eozinofil nyelőcsőgyulladás gyermekek és felnőttek olyan krónikus, helyi, immunmediált nyelőcsőbetegsége, melyet klinikailag a nyelőcső disz­funkciója, szövettanilag pedig dominálóan eozinofil sejteket tartalmazó gyulladása jellemez. Kezeletlen eseteiben nyelőcsőszűkület kialakulásához vezethet. Kezelése elsősorban protonpumpagátlókkal, diétával és helyi szteroid medikációval történik.

A krónikus nem allergiás rhinitis patofiziológiája máig nem tisztázott. El­különítését segítheti, hogy kialakulásában nem azonosítható jól körülír­ható kiváltó tényező. Nyolc, részben átfedő altípusát különböztetjük meg. A kezelés módját a tünetek szabják meg, megegyezően az allergiás rhinitis terápiájával. A betegnek kerülnie kell az ismert triggerhatásokat. Első­ként választandó szerek az intranasalis kortikoszteroidok, az intranasalis antihisztaminok és az intranasalis ipratropium. Dekongesztáns és első gene­rációs antihisztamin együttes adása mérlegelendő akkor, ha a monoterápia nem enyhíti kellő mértékben a tüneteket.

Az atópiás dermatitisz az egyik leggyakoribb krónikus, gyulladásos bőrbe­tegség. A közlemény célja a betegség patomechanizmusával, diagnoszti­kájával, terápiájával kapcsolatos ismeretek, újdonságok összefoglalása.

Az allergológiai in vivodiagnosztika legmegbízhatóbb módszere az epikután próba. A tesztelés során a feltételezetten szenzibilizált beteg provokációja történik, a jelentkező bőrreakciók a már előzőleg kialakult (elsősorban késői típusú) allergia bizonyítékát adhatják. A teszt diagnosz­tikus felhasználhatóságát a megfelelő indikáció, a standard metodika és az eredmény pontos szakmai értékelése biztosítja.

A 2015-ös Egészségügyi Közlöny 19. számában jelent meg az aktualizált hazai szakmai irányelv az allergiás rinitisz ellátásáról. A frissítés a 2010- es, rinitiszről szóló hazai irányelv alapján, valamint több európai szakmai ajánlás adaptációjával készült. A szerző ismerteti az irányelv újdonságait, valamint a korábbi hazai ajánlás lényegét képező betegellátási folyamat és lépcsőzetes kezelés algoritmusát.

A szőrös háziállatokat tartó háztartásokban az állatok bélbaktériumainak egy része megtalálható a csecsemőkben – talán ennek köszönhető, hogy ezek a gyerekek ritkábban lesznek allergiásak.